Oly csodás emlék bujkál
szívemben,
oly kedves, békés zsongás,
míg ajkamon a mosoly
édes borzongás,
valami emlékeztet rád,
lehet a kinyílt hóvirág,
vagy lehet a kék vizek
zúgása,
vagy talán, az éppen égen
húzó darvak,
halk szárny csapkodása.
Üdvözlünk a hosszú és rövid romantikus versek, megható, szép szerelmes költemények online gyűjteményében. Válogass kedvedre a vidám és szomorú hangulatú írások közül, ha valamelyik elnyerte tetszésedet és úgy érzed érdemes, oszd meg a többekkel is! A szerelmes-versek.info válogatott versgyűjteményében megtalálhatók ismert költők és amatőr poéták versei, ha van számunkra saját költeményed, küldd be bátran! Szerelmes versek, szép idézetek mindenkinek.
Kín
Mondd, miért van az,
hogy most is arra
ébredek, hogy a
konyhában a
kávémat készíted?
Álom
Álmomban már szembe néztem veled.
Álmomban már megfogtam a kezed.
Álmomban tetszettél nekem,
most, hogy találkozzam veled?
Szerelmünk alkonyában
Szerelmünknek földi alkonyában,
az eget óvjuk együtt a holddal,
gyengéd pillantások zavarában,
égő ajkaink, parazsat hordnak.
Szívem szobájában…
Hányszor és hány éjjelen, vártalak…,
egyetlen szívem kis szobájában,
hamvas ajkú csókodért virrasztva,
édes-émelyítő lázas vágyban…
Gyengéd-ittas illatod megártott.
vers folytatása >>>Nem szólít…
Nem szólít, nem vár, suhanna, de nem száll.
Eltörpült óriás. Szivárvány glóriás
fejének éke sörénye, tűz-lobogó -fényes.
Szemeinek zöldje, szerelemnek völgye…
Nem ölel, nem tárul, ajka nyíl’, majd bezárul
szívével együtt. Helye, még ki sem hűlt,
kezemnek lágya bőrét kívánva, pelyheket szikráz.
Merengő kétely: talán van még hely
szívében. Csak egy kis zeg-zug, mely óvna!
De nem tud. Mert veszni hagytuk inkább.
És ha majd
És ha majd fellegek úsznak az égen
és vissza verődik a nap tükrén
a hajnalnak szőke fénye,
a rebbenő titkom remegve ejtem
hogy szellő se ismerjen meg téged.
Mert fénye vagy rejtelmemnek,
Vége
Miért sírnak az emberek, ha valami véget ér?
Miért lenne baj, ha valaki mással ébrednék?
Ki az, aki eldönti, hogy mi a jó nekünk?
Miért nem lehet az édes szenvedés a kenyerünk?
Eső koppan az ablakon
Ha kell aranyruhát öltesz Nekem,
vagy odabújsz hozzám meztelen, kedvesen.
Csókolsz vidáman, megölelsz szeliden,
mint gyenge szél fut kezed végig a testemen.
Hazudj!
Hazudj, kérlek, hazudj még nekem,
valld meg, most is fáj hiányom,
hazudj, és én újra elhiszem,
szánd meg nyüszítő magányom!