Múlhatatlan

(szabálytalan rondó)

Örökbecsű, gyönyörű valóság
minden egyes ébredés után
emlékekre révedni veled:
nekivágni hegygerincnek, szirtnek,
és úgy szárnyalni, mint a sas-madár.

S míg talpunk alatt ott hever a táj,
gyermekkori álmunk újra éled:
feldereng a könnyharmatos nyár,
múlhatatlan szerelmünk emléke -,
búzamezőnk, mit learattunk már –

majd izzó fényben finoman elillan,
s mint a pernye égett szaga, száll…
Felszárad a könnyünk a nyomában,
de minden újabb ébredés után,
nekivágunk hegygerincnek, szirtnek,

és úgy szárnyalunk, mint a sasmadár.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
1 Hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Anonim
Anonim
2016-05-05 16:14

Köszönöm a lehetőséget. 🙂
Gősi Vali

1
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x