Múlhatatlan

(szabálytalan rondó)

Örökbecsű, gyönyörű valóság
minden egyes ébredés után
emlékekre révedni veled:
nekivágni hegygerincnek, szirtnek,
és úgy szárnyalni, mint a sas-madár.

S míg talpunk alatt ott hever a táj,
gyermekkori álmunk újra éled:
feldereng a könnyharmatos nyár,
múlhatatlan szerelmünk emléke -,
búzamezőnk, mit learattunk már –

majd izzó fényben finoman elillan,
s mint a pernye égett szaga, száll…
Felszárad a könnyünk a nyomában,
de minden újabb ébredés után,
nekivágunk hegygerincnek, szirtnek,

és úgy szárnyalunk, mint a sasmadár.