Mondd mit adjak én neked
ki drágább vagy én nekem
mint bármely valódi ékszer
mint csillagok tüze az éjben,
mint pipacsos virág rét reggel
hol virít a vörös vér.
Mit adjak neked, hogy szeress
hogy titkomat féltve megőrizd,
s szavaim mik remegnek éjben
szívedbe zárd halkan zenésen
s a csókom mi ajkadat érinti
forrón égessen.
Mit adjak neked, hogy keress
hogy rám pillants sejtelemmel
hogy átjárja szívedet az érzelem
s szíved dobogjon rendületlen
ha elmegyek előtted büszkén
lehajtott fejjel.
Minden hatalmam szent erejében
mi szunnyad velőmben megérten
nyugtalanul forr megszentelten
ha felém nézel nevető szemeddel
megbüvőlten behunyt szememnek
tündöklésében.
szép