Olyan szép a szemed, akár csak a felkelő nap
Ami nekem ihletet ad
S olyan szép a hangod, mint 100 angyal éneke
Amikor meghallom, megtalálom igazi énemet
Olyan szép a szemed, akár csak a felkelő nap
Ami nekem ihletet ad
S olyan szép a hangod, mint 100 angyal éneke
Amikor meghallom, megtalálom igazi énemet
A szeretetet kihunyni ne hagyd többé,
mi lenne, ha ketten nem lehetnénk eggyé,
mit érsz nélkülem, s nélküled mit érek én,
lehetsz és lehetek én bármilyen kemény.
Lennék tavasz, rügyet fakasztanék,
út porából apró porfelhőket fújnék.
Langy esőpermettel szórnám meg fejed,
felfrissíteném megfáradt tested.
Vagyok tavaszod, illatfelhőmmel betakarom arcod…
Vagyok nyarad, lázasan tűző napsugarad…
Vagyok őszöd, ezer színnel csábító szeretőd…
Vagyok teled, ajkadon olvadó hópelyhed…
Egyszer kérdezted tőlem,
hogyan szeretlek téged,
nehéz ezt elmondanom,
talán te is megérted.
Tűnődöm némán az időn, mely végtelen…
Végtelelen, kortalan őrült szerelmen…
Tűnődöm a hajnalon, az első nap sugarán…
Mely a csillagok útjára visz talán.
Nem tudtam nem észre venni, hogyan néztél reám,
Azon a mámoros, vad éjszakán.
A vágytól tüzelve hullámzott a testünk,
Együtt dobbant szívünk,
Összefolyt a lelkünk.
Szikrát csiholt drága arcod
magányos szívem mélyén,
nevető napfény csillant meg
talányos szemed kékjén.
Egymást boldogítjuk három éve,
Valentin napján megcsókoltál végre,
Remegett a szívünk s ajkunk,
Szerelmes csókban összeforrtunk.
Megremeg a lelkem, ha látlak
csak álmodhattam ilyen szépről.
Hová lettek az angyalszárnyak,
mikor alászálltál az égből?