Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos ég,
A hangod úgy olvasztja szájad,
Mint gyöngéd csók ízét.
Boldogság És Szenvedély
Nem vagyok már, aki hajdanában,
Szirt-éleknek zúgó csermelye,
Benne forrongó, de vad erő van,
Mely megdöbbent, útját futva le.
Szerelem
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Veled Örökké…
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az élet!
E nagy világban, kedvesem,
Együtt bolyongni véled!
Hófehérke
Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
Játék, melyet a halk gyermek, a Vágy
Faragcsál, s olykor lustán félbehágy,
S merengni húnyja álmatag szemét.
Hozzád Mindenkiért
A bőröm vágyó kézhez érni
a számra szomjas szájhoz érni
a szómra szomjas fülbe szólni
a vágyam vágyó ölbe hullni – –
Szenvedély
Mikor két szív egymásért dobog
Még soha nem volt ennyire boldog.
Minden pillanat a szerelemről szól,
Egy érintés, egy hang, egy mosoly.
Szerelem
Míg nem ismertelek, nem tudtam, milyen is az igaz szerelem.
Mi lehet az az érzés, mely felülkerekedik mindenen.
Minden gondolatom felülbírálja, s helyemet sehol se lelem.
Mintha egy varázslat alól oldozódtam volna fel.
A Kivirágzott Kéz
Nagy Lászlónak
Ki forgat a ragyogó Űrben?
Ki tölti be még a véremet is sugárral?
Mi vágott egybe a lényemet villogtató idővel,
száguldó sorsom ostorával, urával?