Csak hallgass és szeress!

csak hallgass és szeress!
mindegy, bárhol… keress!
forró, vörös lángok pokoltüzén belül,
miben a szerelem el már nem szenderül,
s melyet az érzések gejzírként táplálnak,
búcsút intve ennek az ábránd-világnak.

láss messze, túl a húson, s csontokon,
véredényen, izmon, s ideggócokon,
láss bele szívedbe… nézd lángjának színét,
s érezd nyelveden végén a szerelem ízét…
csak hallgass és szeress!
sose add fel…. keress!
akarj megtalálni minden éjjel, s nappal,
engem megölelni minden pirkadattal,
vágyaimnak szomját csókkal megöntözni,
s szívem legmélyébe, akarj beköltözni.
legyél lelkem csodás tünemény virága,
titkos álmom legszebb Tündér-Ilonája,
szorítson a karod, simogasson szemed,
s bánatomnak vigasz legyen a szerelmed….
csak hallgass és szeress…
minden percben… keress!
végtelen égboltnak fényes csillagában,
mámorban, lidércben, igaz valóságban,
vándor járta rögös, por fedte utakon,
pókhálóktól átszőtt, visszhangzó falakon,
hófedte bérceknek gyopár illatában,
csalogányok nemes, ékes, lágy dalában.
és ha megtaláltál, fogd meg a kezemet,
s őrizd hűen, kérlek, örök szerelmemet…