Shakespeare: 56. szonett másképpen

Újítsd erődet édes Szerelem; ne
mondják, tompább éled, mint az étvágy, mely
etetve napra csillapíttatik, de
másnap korábbi hévvel újra éles:
Legyél ilyen; s bár éhező szemed
gyönyörrel telve csukva jóllakottan,
kinyisd megint, akkor nem ölheted
ki szellemét örökös tompulással.
E bús időszak, várva, hadd legyen,
mint óceán, amelynek partjain
áll ár-apályban két boldog jegyes
egy pillanatra látványt áldani;

Vagy mint a tél után, mi telve gonddal,
háromszor több a vágy a ritka nyárra.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x