Most karodba bùjnék, mint annyàhoz a gyermek,
nem hiànyzik semmi csak szorosan ölelj meg.
Az egèsz vilàg ott van… a Te karjaidban,
nincs amire vàgynék most…. ennèl jobban.
Szeretlek! Suttognàm hallkan a füledbe,
S te arcomat fognàd a két tenyeredbe.
És forrò csòkodtol égne màr az ajkam,
Testem remegne…hogy magam neked adjam.
A mennyekig repűlnénk a vàgyaink szàrnyàn
ha megszünne a vilàg én még azt se bànnàm.
Mert ha te itt vagy nem kell nekem semmi,
Csak ennyit szeretnék…a karjaidban lenni.
Csak egy szó! Gyönyörű