Ha én, zöldike lehetnék!
Reggel, a dalomra ébrednél,
Még te reggeliznél,
én, csak énekelnék.
Mikor útra kelnél,
Inkább sólyom lennék,
a lépteidet figyelném,
s az eget kémlelném.
Délben, friss halat
viszek neked, hisz addigra
sirály leszek, gólya, nem leszek!
Mert tőled távol, nem élhetek.
Ebéd után, ha pihennél,
mint a sas, úgy figyelnék.
a nyugalmadat, nem zavarhatná
senki, tudnám, hogy kell elkergetni.
Este, az öledbe ülnék,
és turbékolnék,
válladra hajtanám a fejem,
hisz a galambod lettem.
Éjjel,a faágon ülnék,s
az álmodra vigyáznék,
mert akkor már rég,
gyöngy bagollyá változnék.
csodás