Vágyakozás



Hajnali ébredés szürke félhomály
Ködbe burkolozott téli táj
Magányos szív mely csendben kalimpál
Szomorú fátyolos tekintet némán lesi magát
Jöjjön a jövő mely már a kapuban áll

Agnes T. Vamosi szerelmes verse



Egyszer régen nagyon távol, ki szakadtunk a világból
Nem is tudtuk mit cselekszünk, ösztönösen csak megtettük
Az a furcsa az egészben, hogy belenéztem a szemébe

FEcKA szerelmes verse



Rég elfeledett szomorú mese
Talán már nem emlékszel Te sem
Pedig ott voltál velem
De nem csak Te, az összes őselem
Tűz,mely nehezen szelídíthető
Levegő,melyből szabadság meríthető

FEcKA szerelmes verse



Úgy szeretnélek mint még soha senki
A sötét néma csendben a hangod újra hallani
A Duna parton kéz a kézben andalogni
Szeretnélek szorosan magamhoz ölelni

Agnes T. Vamosi szerelmes verse



Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.

Elizabeth Barrett-Browning
szerelmes versét fordította Babits Mihály



Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja szét,
oly szeliden, mint ágtól ág
vagy halkan elvál öt barát,
kik váltan is segitgetik
egymást egy messze életig.
Még egyre látom csöpp kezét:

Babits Mihály szerelmes verse



Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a fák alatt,
Hallgatni édes csevegésed,
Mint gyermek, úgy örülni véled,
Szakítva a virágokat.
Szeretnélek még egyszer látni
Homályos őszi délután,
Kandallódnál a karosszéken,
Ha mintegy elringatva, ébren
Alszol, s álmodva nézz reám.
Szeretnélek még egyszer látni,
Midőn úgy várod jöttömet,
Megismersz immár a távolból,
S bár ajkad olyan hidegen szól,
Elárul néma örömed.

Gyulai Pál szerelmes verse

Tartalom átvétel