Ölembe rejtem



Emlékszel a hajdani kócos nyárra,
mikor selymes fűben fürge szöcskeként
ugrándoztunk, s te, a csábító legény,
csaltál zöld mélyére, forrtál a számra.

Pirult a nyár, fülünk a szerelemtől,
pacsirta trillázta szívünk dallamát.
Oly régen volt, mintha most is hallanám.
Elmúlt az ifjúság, még szeretetről

zengenek nyári dalnokok, szemünknek
régi fénye ma is egymásnak ragyog.
Egy vadóc emléket pajkos hév tüzével

játszani hívunk újra, régi énünk
csábítani próbál, kacsint rám szemed.
Szíved ölembe rejtem, múltunk zenél.

Szűcs Helena szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?

Hozzászólás

Hozzzszolsok rsakor krjk az ltalnos netikett szablyait betartani.
CAPTCHA
Szeretnénk tudni, hogy valóban nem egy robot szeretné az űrlapot kitölteni és beküldeni.
11 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.