Oly édes semmiségben tétlen
az égbolt csillagos fényében
testem még ring ölelésedben
még csókot súgsz holdas estén.
Belém vésődött finom lelked
néma érintések bársony leheletén
szemedben fény szikrázik felém,
s érzem vágyad pihen benne.
Mert eggyé olvadunk ördöngösen,
míg tejúton táncolnak tündérek,
s boldog nevetés szédületében
színes életem búg ölelésedben.
Ajkam pirosló vérem tengere
minden vágyam benne keressed
kitárt karjaim lágy ölelésében
benne van szíved minden verése.
Csak egy perc míg magamba vésem
férfi akaratod gyöngeségeit,
s testem szótlan szobor fegyvere
mi megvédi csókjaid üdvösségeit.