Még egyszer Lilláról



/Csokonai V.M. talán ezt írná /

Lilláról szólanék tenéked
Vándor Idő, tudom, megérted:
Szívembe gyűlt a fény.
Sírom felett súgó zefírrel*
Együtt jöttünk hozzád a hírrel:
A Kedves még enyém.

Letűnt korok róla mesélnek,
Oly dallamos, zengő az ének,
Szerelmem mondja el…
S én boldogtalan! tőle távol
Porladok, de szívem érte lángol,
Halállal harcra kel.

Óh Lillám! S ti meg nem élt csodák!
Mit mondhat még rólunk a világ?
Vedd lelkem! Mint a múlt…
Nimfám! Gerlicém! Fénylő Dalom!
Nélküled nincs, s nem jő nyugalom,
Létünk bár sírba hullt.

2007 július 14.
*szellő

Koosán Ildikó szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?