Kovács József



Dicséretet kell-e zengenem?
Egy testről mely mindig itt van velem.
Kell bizony, mert gyarló vagyok,
S magasztos, oly gyönyörű, szememnek,
Melyet rabul ejt elmém, nem feledhet.

Kovács József szerelmes verse



Már fátyolos szemmel mézem az arcod,
Látom mi olyan szép volt valaha csillagom,
S Te megfogod már reszkető kezemet,
Olykor a redőkön egy könnycsepp lepereg.

Kovács József szerelmes verse



Egy pillantás, egy mosoly oly sokat mond,
Mert lehet zord, vagy gyilkoló, gőgös, ami pokol.
Ó milyen más a pillantás, mikor félig nyílt szemek,
Fekete, zöld, vagy kék zománca rád nevet.

Kovács József szerelmes verse



A női testről, amit bírtam,
Már majdnem mindent megírtam.
Írtam kézhez, fülhöz, nyakhoz, ajakhoz,
Sőt olykor rejtett zugokat sem kímélve,
Hatoltam be én szavakkal bizonyos helyekre.

Kovács József szerelmes verse



Harcoltam magammal, fázott a lelkem,
Vártam, hogy végre öleljenek engem.
Rájöttem bevallom, nem jön csoda égből,
Nem tudok én élni, így szeretet nélkül.

Kovács József szerelmes verse



Mikor túl a zeniten, még tisztán látod,
Magadhoz ölelnéd az egész világot,
De már taszít a világ zaja,
Nem kell más, csak egy fekete zongora,
Mely lágy dallamával elandalít,

Kovács József szerelmes verse



Ó mily kegyes volt hozzám az élet,
Szerelmeket kaptam, amit most megélek.
Sok édes éjszakát, és még több csókot,
Mert engem igazán ez vonzott.

Kovács József szerelmes verse

Tartalom átvétel