Időskori szerelem



Már fátyolos szemmel mézem az arcod,
Látom mi olyan szép volt valaha csillagom,
S Te megfogod már reszkető kezemet,
Olykor a redőkön egy könnycsepp lepereg.

Emlékeink olykor vissza, visszajárnak,
Mennyi szerelmet adtunk egymásnak.
Oly jó volt veled egy életet leélni,
Emlékeinkkel a múltba visszatérni.

Nem féltük, hogy egyszer megöregszünk.
Csodás éveink ott voltak mellettünk.
Most így vagyunk fiatalok ismét,
Ezt a köteléket nem tépi semmi szét.

Hogy ezt megélhettük meg volt az ára,
Megtanított minket az élet iskolája,
Sokszor az örömtől megrészegülve
Gondokkal is olykor megküzdve,

Jó volt bizony így megöregedni,
Békésen most már együtt pihenni.

Kovács József szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?