Érintésed érzem



Árnyakba olvadó, halkuló zajok,
a szürkeségben bíbor nap andalog,
fák közt rózsafényben bujkáló alkony,
táncot jár süvöltő szél a fájdalmon.

Érintésed érzem - szenvedély lángol,
feltörő emlék újra hozzád láncol,
zafírkék égre felhők fátyla borul,
kóborló szívem itt marad zálogul.

Csalogat újra a fénylő messzeség,
átkarol kezed - jó ez a csendesség,
selymes bőröd simogat, elvarázsol,
csak téged nézlek, nem a gyertyalángot.

Kristófné Vidók Margit szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?

Hozzászólás

Hozzzszolsok rsakor krjk az ltalnos netikett szablyait betartani.
CAPTCHA
Szeretnénk tudni, hogy valóban nem egy robot szeretné az űrlapot kitölteni és beküldeni.
9 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.