Életem bére...



Te vagy a vétkem, a szerelembérem.
Veled beérem, legyél az étkem,
italom
Vezérlő oltalom a fájó oldalon...
Szeress a sírig, szorítva  bíztat a
szív is
Egy szót szólj, otthagyom, bárki
hív is.
Csak benned bízom vakon, reménnyel.
Lobbanj lángra, de nagyon ne égj el.
Sötét egemen legyél te a fény-jel.
Szeress akkor is, ha még nem borult rád
az este.
Ha szemeddel már a napot keresve
 pirkadatkor
édesedik benned egy érzés és sohasem
lesz vackor...
Nem választ el ágytól az asztal
Tekinteteddel mindig marasztalsz.
Ha tested fáradt és érzi a napnak
hosszát,
s a  jókedvedet  estére már  mind'
elorozták...
Mert Te vagy a házam, nálad az otthon,
ahol háborgó lelkemet  csendeddel oltom.
 Suttogva halkan reményt sző. Benned
kisimul, körül vesz szerelmem
magánál tartva örül, repked…

Jóni Barna szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?