Egész életemben valakire vártam.
Úgy érzem e valakit, benned megtaláltam.
Elrabolta szívem két szemednek fénye.
Ajkamon ég édes csókjaidnak íze.
Ám ha úgy döntenél,többé nem leszel az enyém.
Elég majd a lelkem,tovább nem éltet a remény.
Onnantól a világban nem lesz maradásom.
Fájdalom és bánat lesz a két legjobb barátom.
A fájdalom sem örök,egyszer az én szívem is megáll.
Értem jön a révész,ha megöl a magány.
De mielőtt csónakján elhagyom e világot.
Küldök neked utoljára még egy szál virágot.
Így tudatom majd,hogy a mindenem voltál.
A sötétség vár reám,s nem Veled az oltár.
Csak azt kérem,legyek egy percre az eszedben.
Szökjön majd egy piciny könnycsepp a szemedbe.
Legyen ez nekem a búcsúajándék.
Megelégszem ennyivel,többet nem is várnék.
Nem foghatom már kezemben a kezed.
Hát mossa el e könnycsepp,minden emlékemet.
Eztán majd utamat az angyalokkal járom.
Minden áldott éjjel az álmodat vigyázom.
Láthatatlanul is gondtól,bajtól óvlak.
Mert én téged örökké szeretni foglak.