Úgy lennék most

úgy lennék most, telihold szelíd fénye az éjszakában,
arcodhoz simulva a kegyetlen, zord félhomályban,
vagy kéklő tenger hullámainak fodrozódó habja,
aki testedet öleli, simítja, mert annak lett rabja,

lennék a mosolyodban, örömödben felbukkanó könnycsepp,
amivel az ábrándos mámort elviselni könnyebb,
s aki végigfutva ajkad barázdáin csókot hint az égre,
megnyitva szíved rejtekét nemesre, jóra, szépre,
lennék hűs oázis kevély lelked vad sivatagában,
levet ontó gyümölcs, forró vágyaid szomjában,
vagy csak hulló levél, mit őszi szél fúj erdő sötétjében,
s kit kebleidhez szorítsz majd a szíved szerelmében,
lennék most, kedves gondolat mely elmédben körbe jár,
aranyos, szép emlék lelkedben, mely örökké visszavár,
vagy hegedű, mely vonóján vívódik egy érzéki dallam
és húrjain rezdül, szívszorítóan, finoman, halkan,
lennék egy nemes szó mely elhagyja ajkad szent vonalát,
hogy kimondhassa végre szíved belső, rejtőző, igaz mondatát,
vagy csillogó ékszer mitől gyémánttá lesz tökéletes lényed,
s napnak vakító sugarát, eltompítja érzések szőtt fényed,
lennék végtelenbe vesző csillagos ég lenge lüktetése,
s alatta szenvedély, álom és vágy szép beteljesülése.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x