Égő szikrák ülnek szememben
perzselő nap forrón égethet,
mert te vagy a Nap én nekem,
neked dúdolom halk énekem.
És ha kergetném rajongással
balga álmom titkos vágyait ,
mint csillag hullás a kék égről
szétszóródhatnak pernyeként .
Tiszta szívemben is szikrák égnek
de ábrándként mélyen elásva
csak dalom, mi színes virág lehelet
nyílik köréd fonódva örök múlásba.
És ha majd a vágy néha elragad
az álmodó Világ rózsa szárnyain
szeretnélek újra magamhoz vonni
csókokkal érinteni égő ajkad.
Te vagy a dalom szívem lángján
nevedet halkan százszor rebegem,
falánk bogárként szállok feléd
köréd hintve bársony rózsa levelet.
S a dalom – hiába, így van régóta,
lehet szikráknak színes ábrándja
csókos szívből könnyeket fakaszthat,
csak az a rossz, ha nincsen tartalma.