Minek is kérded, neked hiúság,
csak mosolyogsz, ha elpirulni látsz,
s oly távol vagy, hogy kíváncsi szemed
szégyentől reszketteti szívemet,
hogy didereg, mint meztelen halott,
lámpának, szemnek kiszolgáltatott,
hogy jeges szégyenében majd elég,
mit kérdezed, hogy szeretlek-e még?
Nem tudom. Szívem csupa lázadás.
Szeretni kín, megtör és megaláz
s a fojtott láng, az el-eltemetett,
füstösen csap fel, mint a gyűlölet.
Üdvözlünk a hosszú és rövid romantikus versek, megható, szép szerelmes költemények online gyűjteményében. Válogass kedvedre a vidám és szomorú hangulatú írások közül, ha valamelyik elnyerte tetszésedet és úgy érzed érdemes, oszd meg a többekkel is! A szerelmes-versek.info válogatott versgyűjteményében megtalálhatók ismert költők és amatőr poéták versei, ha van számunkra saját költeményed, küldd be bátran! Szerelmes versek, szép idézetek mindenkinek.
Enyim Juliska
Örömömnek gyönyörű hajnala tetszik!
Jegyesem már, kit akartam, Juliánnám!
Jegyesem már Juliannám! – örömöm hajnala tetszik!
Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.
A Bosszús Szerelem
Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hűségtelen Corinna! –
Előbb miket nem ígért
Mézzel folyó beszéde!
Hányszor borúlt nyakamba!
S most más ölébe nyugszik,
Másnak mosolyg szemébe,
Mást bájol; énreám csak
Melléktekintetet vet.
Többé reá se nézek!
Tavalyi Szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Az Utolsó Vers
Olyan szívósan álmodtam terólad,
Ahányszor mentem, annyiszor beszéltem,
Annyiszor szerelmeskedtem árnyékoddal,
Hogy nem marad nekem belőled semmi.
Mert Szemben Ülsz Velem…
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom
és nincs mellette az enyém,
ahogyan megszoktam a fotografiákon
és előszobák tükörén;
Első Szerelem
Ábrándjaim derűs világát
Beárnyékozta szenvedés.
Hol a nap még szívembe süthet,
Immár csak egy parányi rés.
Oda van a tavasz bűbája.
Ibolya többé nem terem!
Mégis, mikor te jutsz eszembe,
Szép májusról zeng énekem.
Ki Viszi Át A Szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál, mint anya a fiát;
bűn volt az is, ha megölellek,
s bűn volt távolról nézni rád;
táncoltam én is és te is,
sírtál értem s miattad is,