Ő

Csütörtökön délután,
Megláttam évek után,
Azt hittem csak álom tán,
De rájöttem, ez a valóság.

Péntek hajnalán,
Megérintettem ajkát,
Ölelkezve mentünk át,
Az út túl oldalán.

Rögtön tudtam, ő, az a lány
Kinek szerelmére vágyom már,
Reménykedve álmodván,
Hogy Isten elküldi hozzám.

Gyönyörű mosolyán,
Ott van a ragyogás,
Teste formája látván,
Szívem öröm Kánaán.

Ha tehetném,
Mindig vele lennék
Hisz ő nekem a táplálék,
mit nélküle nem kapnék.

Megvédem őt mindentől,
Legyen szó bármiről,
Mindig mellette leszek,
Akkor is ha már nem leszek.

Képzeletemben él,
Reménykedve még,
Az álmok útján járva,
Szerelmére örökké várva.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
1 Hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Anonim
Anonim
2016-10-13 00:40

Időrendi hiány vele van nincs vele,álom is egybe mit feltételez

1
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x