Mikor az éj leszáll…

Mikor az éj leszáll, és eltakarja énünk, mikor az álmaink nem ismernek határt, akkor élünk igazán.
Mikor nem érezzük a bilincset, és béklyót, száll a lelkünk, ez így jó.
Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem!
Volt ami volt, lesz ami lesz, keresem ami emberré tesz.
Lehajtott fejjel, és görnyedt háttal húzom az igát, szívem hevesen kalapál, de lelkem érted kiabál!
Becsukom a szemem, és téged látlak,téged várlak.
Kereslek itt, kereslek ott,
De nem talállak!
Türelemmel várlak, és nézek szerteszét, hátha meglátom szemednek szép színét.
Csalódottan térek vissza,
könnyeim az arcom issza.
Beletörődtem nem keresek tovább,
Kinek kellek,…majd rám talál.
Tudom, az utolsó te leszel,
Halál.
Még egy reménysugár,…..vonaton, vagy buszon jön már? Elfele megy?
Igen el! Vagy mégse? Most megállt.
Biztassam vagy marasztaljam?
Mit adhatok neki hogy ne fájjon,
hogy ne illúzió legyen,vagy álom!
Érzéseim igazak,de mikor felkelek,nem vagyok szabad.
Bilincseim magam veszem fel,
Igába fejemet önként hajtom be.
Lelkem ketrecben kiabál:
– Szabadság,szerelem hol vagy már!!!
Szomorú az igazság!
Kedves Univerzum, drága jó Istenem
Mutass utat nekem!
Adj eszet nekem!
Félelem,és kétség mi kíséri utamat,
Segíts letenni zsákomat,múltamat!
Virágszál Ő,…..a legszebb…megérintette kőbe zárt lelkemet. A kulcs nála van, és most félek hogy kinyitja,mit kezdek vele?
Már a kulcs a zárban van,
szólni kellene!
A lelkem,.. akarja, az eszem fél,a szívem csak remél!
De a legfőbb vágyam az, hogy boldog legyen és szabad, mint a kismadár,…majd lelkem vele száll!
Kedves kis énekes madárka, bearanyoztad azt az időt nekem,
amíg röpködtél körülöttem, és velem. Csodálhattam csodálatos lényed, érezhettem fényességes lelked! Isten áldja meg minden lépted, nem felejtelek, amíg csak élek.
A kertben leszek….

PJI.