Fekete szemü szemöldökü!
Szeretlek én, te ‘s megszeress.
Narancscsecsü, keskeny derekü
Szeretlek én, te ‘s megszeress.
Éjjel-napval eszembe vagy,
Kérlek téged, engem ne hagyj;
Oh mely fényes orcáju vagy!
Szeretlek én, te ‘s megszeress.
Melykor nem lát téged szemem,
Elvész ottan mind örömem,
És elhervad mind tetemem.
Szeretlek én, te ‘s megszeress.
Az ok dícsiretes legyen;
Vagy lyány, vagy menyecske legyen:
Kit szeretsz, szeretőd legyen.
Szeretlek én, te ‘s megszeress.
Se élhetem, se halhatom,
Se ülhetem, se járhatom,
Se ehetem, se ihatom:
Szeretlek én, te ‘s megszeress.
Kegyelmedtől én jót várok,
Mint ebecskéd után járok,
Vagy élek, avagy meghalok:
Szeretlek én, te ‘s megszeress.
Egy divinyi ezt megírta
Meddig az eszivel bírta,
Az szerelmet hogy forgatta:
Szeretlek én, te ‘s megszeress.