Rég elfeledett szomorú mese
Talán már nem emlékszel Te sem
Pedig ott voltál velem
De nem csak Te, az összes őselem
Tűz,mely nehezen szelídíthető
Levegő,melyből szabadság meríthető
Víz,lelkünknek tisztaságot ad
Föld,gúzsba köt, mint Te magad
De ez semmi, mert Te több vagy
Egy vízió, fel sem fogja az agy
Egy mesebeli tündér látomás nekem
Mert benned ég lelkem
Ó mond el nékem mi titok, van benned
Vagy azt, a lelkem meddig szenved
Titok és meddig? A Teremtő sem tudja
Talán nem is érdekli, azért nem mondja
Rég elfeledett szomorú mese
Mi maradt belőle? Talán semmi se
Túl könnyű volna hazudni
De utána nehéz lenne aludni
Ó mit tegyek e béklyót leszedni, nem lehet
Nem szedem le hát, életem így is tovább mehet
De mond mit ér az életem
Ha szerelmem nincs velem
Velem voltál egyszer régen
Azóta kereslek földön, égen
Be szép is volt Istenem
Add vissza Őt nekem
Talán visszaadom néked
Ha meg kapom, amit kérek
Rég elfeledett szomorú mese
Bár mit kérhetsz, itt van nesze
Amit kérek nem nehéz
Ha beteljesül hozzám mész
A szerelemért meg kell halnom
De szerelmedet meg kell kapnom
Bele nézek mélyen a szemedbe
S utoljára bele teszem arcom a kezedbe
Mikor újra reád nézek
Furcsa, nedves sósat érzek
Szóra nyílik most az ajkad
Szerelmem, azt suttogja
Hirtelen már könnyű minden
Szólnék neki de, már hangom nincsen
Megkaptam hát, amit kértem
Szerelmemet fentről,az angyalokkal együtt néztem!!