Légy nekem a víz, mely szememből távozva ajkamat csókolja,
majd beszívódva bőrömbe lelkem egyhangú szürkéjét tarkítja.
Légy nekem a föld, melybe boldogan ereszthetem gyökerem,
miből éltető nedűt nyerhet már sokak által meggyötört lelkem.
Légy nekem a szél, mely könnytől fénylő arcomat simogatja,
és testem áramvonalát követve azt örömtáncra hívogatja.
Légy nekem a csapadék, mitől újra virágba borul szívem kertje,
és porrá bomlik a karó, ami eddig vérző húsomat nyeste.
Subscribe
0 hozzászólás