Egy pillanat is elég volt
ahogy sugaras arcod nevetett
kezeim zsebembe bujtattam,
hogy meg ne lásd zavarom,
különösen néztél
bennem hullám öröm ébredt
a meleg szoba párájában
szemed lágyan keresett.
És zene rengett hangosan
különös dallam mámora
úgy zúgott szívünkben a láz
lüktetett mint a szívdobogás
mosolyt szült arcomra a dal
kezed szelíden átsimult rajtam
pilláim alá takartalak
gondolataim titkos zavarában.
Mert kívántalak testemmel
mint nyirok keringtem benned
kezem hű állatként őrzött,
s megadóan simult kezedbe,
szívemnek hullámos szellője
megérintette kérges szívedet
buzgó örömmel karoltál
nevetésed simogatott a sötétben.
Tápláltad bennem az érzést
füstös szoba illatában,
keringtünk lázasan a fényben
izmaid megnyúltak feszesen
pezsgett bennük az élet
opálos fényű nyüzsgésben,
csipkés szoknyák forgatagában
szívünkben megértés született.