Kéz a kézben sétálnék felhők közt veled
az érzés mint szájamban olvadó édes méz
mint mikor tavasszal jő s ébred a kikelet
Ó,ha adnád kezed, a pokol is megirigyelné.
A friss levegőn mint tengereknek hulláma
hol csendesebb hol zajosabb apró pihegés
tündöklő szemed kékje szemembe ájulna
paplanként ölelkezve érintene a remegés.
Ó, ha kezem kezedbe tehetném lágyan
apró ujjaimmal zongoráznék testeden
dalos madár vinné, repítené vágyam
örökre nyomot hagyna ébredő lelkemen.
Álmomban már kéz a kézben sétáltam veled
kérlek add hát nekem, háború dúl idebenn
lázban égő szájam lenne gyilkos fegyverem
ha megkapnám, békére lelnék hidd el nekem.