Még nem érinthettelek, de érzem
Ahogy ujjaim végigsiklanak arcodon
Lehetetlennek tűnik mindez
Csak remélek, csak vágyakozom
Egy képről mosolyogsz rám
Szemed ragyogása, mint égető tűz
Leírt szavaid egy levélben olvasom
Búcsúsorod lágyan álomba űz
Talán csak papírra vetett szavak
Csupán néhány sor
S akármit is rejt e levél
Távolról írod, elérhetetlen távolságból
Oly messziről, ahol már nem érhetlek el
Hová talán már szíved sem ér el
S ha nem érzed, amit én
Fájdalmam e pár sorban olvashatod el
Remegő lélekkel gondolok rád
Minden percben csak érted élek
Szívem már csakis a tiéd
S talán egyre jobban félek
Félek, rettegek, hogy elveszítlek
Bár még az enyém sem voltál
Nem fogtad kezem meleg szeretettel
S karjaid közé sem zártál
Hiszek benne, hiszek, kettőnkben
Hiszek abban, hogy egyszer még ölelhetlek
S ha te nem bízol, nem remélsz
Üzenem innen a távoli végtelenből: Szeretlek!