Ballag a szellő, álmosan kél a Nap,
Frissítő rőt fény hunyorog az égen,
Vörös vércse vijjog a selymes réten,
A csobogó kis patak fürgén szalad.
Éjszaka sötét leple alól virrad
A gyönyörű szemed tükörképében,
Az ébredő, vágyakkal telt lelkedben
Fogant, hajnali szerelmes pillanat.
Duruzsoló lombok közt bujkál a csönd,
A szeretet fénysugara ráköszönt,
S megtörve pislákol az árnyak mögül.
Természet szépségében ragyog orcád,
Boldogság örömében épül karmád,
Harmatgyöngy-cseppek hullnak körös-körül.