Eső koppan az ablakon

Ha kell aranyruhát öltesz Nekem,
vagy odabújsz hozzám meztelen, kedvesen.
Csókolsz vidáman, megölelsz szeliden,
mint gyenge szél fut kezed végig a testemen.

Az esti fényénél, mikor szád, számhoz ér,
érzem csodálatos, forró vágyakozó tested,
érzem ölelésed, amint zilált lélegzeted,
testünkben szívünk egymásért megremeg.

Jó ez az érzés, s az eső koppan az ablakon,
csillagok tündöklőfénye megpihen arcodon.
Ha kell aranyruhát öltesz nekem kedvesen,
majd ledobod magadról érzékin, szelíden.

Öleljük egymást, mint a kelő Nap a földet,
óvjuk, féltjük mindentől csodás szerelmünket.
Nézlek csodállak, ha felébreszt a hajnal,
átölelsz kedvesen, mosolygós arccal.

Néma marad szánk, csak a testünk beszél,
beköszön az ablakon a friss reggeli szél.
Te újra aranyruhát öltesz Nekem,
gyengéden átölelsz, szelíden, kedvesen.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
2 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Anonim
Anonim
2014-05-04 19:31

nagyon szép!

Anonim
Anonim
2014-05-06 09:39

Nagyon szép vers,gratulálok Tamás Istvánnak!
Sok ilyen gyönyörű verset írjon.Üdvözlettel:Károlyné Joli:)

2
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x