Mint féltett kincset őriztelek Téged.
Bár nincs velem, már csak emléked.
Szó nélkül elmentél, itt hagytál!
Még csak el sem búcsúztál!
Miért mindíg csak a saját káromon tanulom meg,
Azt, hogy kegyetlen az élet?
Hogy az ígéretek, csupán üres szavak,
S bármit is ígérnek,mindíg megcsalnak!
Miért annyi bennem a keserűség, s fájdalom?
Talán, mert sokat szenvedtem, és félek nagyon.
De szívem még tiéd, kicsiny Csillagom.
Mindenem, amim van Tenéked adom!
Szeretném, ha szíved kitárnád nekem.
Mi benne lakozik megosztanád velem!
S, ha már nem lesz benne több félelem!
Egy pici szeglet talán, doboghatna értem!