Elmúlik minden

Mikor fiatalok voltunk
előttünk állt az élet,
könnyen vettünk
minden nehézséget.

Vége lett egy szerelemnek,
jött utána másik,
nem gondoltunk már rá
vigasztalt a másik.

Fekete hajaddal
a lágy szellő játszott,
barna szemedben
a tűz parázslott.

Most, hogy elmúlt ifjúságunk
botra támaszkodunk,
minden lépésre,
és egymásra vigyázunk.

Ha vége lesz egy szerelemnek,
nem jön már a másik,
csak Őrá gondolunk
nem vigasztal másik.

A hajad már ősz,
durva szél cibálja,
barna szemedet
szemüveg takarja.

Emlékszem még
kezed melegére,
ma is arcomon érzem
lágy érintésed.

Én még ma is
fekete hajad látom,
barna szemeid,
melyben a tűz parázslott.

Szeretlek Kedvesem,
ez nem változhat,
elmúlhat ezer év,
de a szerelmem soha.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x