Egy árva szó: szeretlek…

Szólalj meg ha félsz,
ha támaszra van szükséged.
Szólalj meg és várd, hogy én mit lépek.

Nézd az arcom, láss a szívembe,
keresd meg az utat, még ha tudod is hogy nehéz lesz.

Láss, lásd a lelkem, lásd, hogy ez a hiányzó feled.
Csak kérlek, szólalj meg, mondd, hogy még mindig szeretsz!

Gondolj rám,
gondolj az érzésre:milyen volt mikor ajkad érintette az enyémet?
Forró csókod nélkül már nincsenek napok
Az ölelésed nélkül meghalok.

S nap, nap után mikor felébredek,
folyton az jut eszembe te mért nem vagy velem?
Mért nem ölel már óvó karod?
És mért nincsenek már szerelmes alkonyok?

De mindez csak rajtad áll, hogy mit döntesz.
Engem választasz vagy az örök sötétséget?

Megosztom valakivel...
0 0 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x