Álom a télben

Elfelejtett érzelem vert port utamon,
és hinti tele szemem.
Vak vagyok.
Nem látom a ragyogást, csak érzem a fényt,
s a tavaszt érzem újra életem delén.
Ó, mily ritka égi adomány e kortalan
pusztító öröm: szerelem.
Elfelejtett érzelem késtél, bár késtél már máskor is,
Anakreón, Shakespeare… késtél már akkor is.
Szépséged gyönyöre most mégis megsirat.

Vak vagyok, már csak álmodom,
miként a nappalt, úgy az éjt,
szavak-szava, ha mondom is, magamban,
hisz csak nekem szép.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x