Talán csupán álom
De a legédesebb
Melengető, boldogító
S mégsem a valóság
Arcod csak látomás
Csókod képzeletem szülötte
Kezeid nem is fogom
Messze jársz, tudom
Előttem lebeg minden
Mit egyszer megálmodtam
Ajkaid, hajad, szemed
Hangod, mely lágyan simogat
Nem vagy itt, már tudom
S nem is leszel talán
Továbbra is csak képzelem
Csókodat, bőröd illatát
Ujjaid nem érintik arcom
Nem ölelsz forrón
Nem vágysz létemre
Elhagysz, nem tekintesz vissza
Veszélyes, mégis kísért
Akarom, s próbálkozok
Küzdök érte… érted…
Még ha térdre is hullok
Rohanok utánad
Bár elfordulsz tőlem
Szaladok, míg lábam bírja
De te menekülsz előlem
S talán nem is előlem
Csupán az érzelmektől, s vágyaktól
A távolságtól, az időtől
S a lehetetlenségtől…