A szikla

Szívemnek sóhaja száll most Tefeléd
Hol álltunk a Pilisben a szikla tetején
Szívünk fonalai összeolvadtak egy
hosszú örökkétartó ölelésben
Ahogy az ajkaink is összeforrtak egyben
Mint a tűz lángjai forró szerelemben
Lefeküdtél a sziklára a mohára háttal
Mint puha paplanos kényelmes ágyra
Én néztem az arcod és lelked láttam milyen a fénye szívednek csak ámultam
Vágyom a pillanatra mindig újra meg újra
Mint örök emlék eszemben lesz az útra felidézhetem magamnak az utamon bárhol
Elfelejteni nem fogom lehetek akárhol