Izzik az égbolt kék íriszed tükrében,
Lágy mosolyával a pirkadat fényében,
S a születő könnycsepp is érzem, hogy mily csodás.
Boldogság ragyogta harmatcsepp gyöngyszeme,
Zizzenő szélben szállt pacsirta éneke.
Dalában szárnyal, hogy több ez mint látomás.
Legördül szép lassan, bársonyos arcodon,
Megérint, mint holdfény, tűzpiros ajkadon,
Majd köddé lesz, s mint virágnak illata elillan.
Mikor az utolsó igazgyöngy lepereg,
Ajkammal ajkadról iszom a szerelmed.
S egy könnycsepp lelkedben csillagként felvillan…