Mikor rád gondolok, megdobban a szívem
Hangosan ver, s zakatol szüntelen
Érted dobog az én kicsi lelkem
S én nem élek, ha nem vagy mellettem
Meghalok, úgy hiányzol most nekem
Rád gondolok s könnybe lábad a szemem
Mert jó lenne, ha itt lennél velem
Erős karjaiddal védenél, s oltalmaznál engem
Szíved szeretete elég az élethez nekem
A te éltető csókjaid az én eledelem
Nedű mely ajkaid borítják szüntelen
Édes eleség mi erősíti az én szívem
Boldogság árassza el lelkem
Ha itt tudlak mindig mellettem
Ha kesergek te, felvidítasz engem
Csak szólnom kell, ha bánat borítja szívem