Valahol távol, létezik egy ország,
Messze túl a képzelet határán.
Az az a hely, ahol álmodunk szépet,
S az a hely az, ahol valóra válik minden.
A szép álmokat szépen sorba rakják,
Míg a rossz álmokat foltos zsákba varrják.
Fönt a mennyországban csak az a fontos,
Hogy ne feledd soha azt, ki hozzád jó volt.
Lent a földön boldog voltál talán,
Kedvesed arcát magadban őrzöd tovább.
Érezd a keze érintését arcodon,
Tudom, ez most Neked fáj nagyon.
Elvesztetted kit szerettél,s nem látod többé,
De légy türelmes,mert egyszer rád is sor kerül
még.
S a mennyország kapujában, majd Ő vár reád,
Akkor jön el hozzád az igazi boldogság.
Most hiányzik, nem látod Őt, de hallod minden
szavát,
Mikor a füledbe súgja, maradj! Ne menj tovább!
Nézi mosolyogva, hogy szemed lecsuktad,
Lágy csókkal zárja be szóra nyíló ajkadat.
Öleld magadhoz, ne engedd el soha,
S meglátod egybe forr majd lelketek,
és a szép emlékek sora.