Mikor fiatalok voltunk
előttünk állt az élet,
könnyen vettünk
minden nehézséget.
Vége lett egy szerelemnek,
jött utána másik,
nem gondoltunk már rá
vigasztalt a másik.
Fekete hajaddal
a lágy szellő játszott,
barna szemedben
a tűz parázslott.
Most, hogy elmúlt ifjúságunk
botra támaszkodunk,
minden lépésre,
és egymásra vigyázunk.
Ha vége lesz egy szerelemnek,
nem jön már a másik,
csak Őrá gondolunk
nem vigasztal másik.
A hajad már ősz,
durva szél cibálja,
barna szemedet
szemüveg takarja.
Emlékszem még
kezed melegére,
ma is arcomon érzem
lágy érintésed.
Én még ma is
fekete hajad látom,
barna szemeid,
melyben a tűz parázslott.
Szeretlek Kedvesem,
ez nem változhat,
elmúlhat ezer év,
de a szerelmem soha.