nem ért meg engemet, senki e világon,
nem ért meg engemet, azt, hogy mire vágyom…
nem érti meg senki, mi szívem bánata,
s mi szenvedő lelkem ártatlan sóhaja.
nem érti meg senki, mennyire fáj nekem,
nem érti meg senki, folyton megbánt engem.
nem érti meg azt sem, minden szava megöl,
s kínok közt emésztve szívem teljesen összetör…
minden szó mit kiejt késszúrás szívemben,
minden gondolata éles tőr lelkemben.
minden pillantása lassan megfojt engem,
s minden sóhajtása vadul rombol bennem.
nem ért meg engemet, hogy így lassan vége,
s nincs több hely szívemben, hova tőrjét vésse.
összetörik lelkem, rongyos lesz és tépett,
s kialszik az érzés, ami ott bent égett…