Egy angyal járt a Jázmin utcában
még nem láttam, de már éreztem jelenét,
áttetsző, fénylő aranysugarával
rám terítette szíve melegét.
Szavakkal nem lehet leírni az érzést:
Mily könnyű lettem, szinte súlytalan,
lebegtem, úsztam az esti fényben, mint
akinek jelene nincs,csak múltja van.
És szétáradt bennem jóságos lelke,
túltéve minden édes álmon
és férfias zavarom közepette
még átsétált védtelen aurámon,
így aztán,miután kettesben voltunk
és léteztünk együtt,burokba zárva,
nem elleneztem, sőt önfeledten
beszálltam egy közös lélekvándorlásba.
Azóta is kísérem őt és féltve őrzöm
minden órában, minden percben,
és talán még az is lehet, hogy ő
vigyáz rám és irányít engem,
hiszen ahogy mi itt egymásra találtunk
az egy égi ajándék, egy igazi csoda,
és bármit tartogat nekünk az élet,
az nem lehet gonosz ,csak édes mostoha.
,