Már nem kell,hogy ölelj,nem kell,hogy szeress,
nem kell,hogy mindenhol csak engem keress.
Nem kell a szád már és nem kell a kezed sem,
nem kell,hogy rám várj könnyekkel szemedben.
Nem kell,hogy simogass és nem kell,hogy csókolj,
nem kell,hogy megdicsérj,nekem már ne bókolj.
Nem kell,hogy kövess,már nem fáj a hiányod,
hogy eszembe juthass azt hiába kívánod-
Már elmúlt a szerelem,elveszett a hűség,
kicsordult szememből az összes keserűség.
Halovány emlék leszel nappal és éjszakánként
és valahol még létezel,mint elveszett ajándék.