arcomon lehulló könnycsepp homokszemként karcol
sebekben fuldokló szívem szerelmedért harcol.
nem tud lelkem csillapodni, felkorbácsolt tenger,
tartsd még egy kicsit kezedben, tartsd és ne engedd el.
rajtad kívül nincs más vágyam, s álmom sem lesz soha,
akármilyen a sors velem, kegyes, vagy mostoha.
te vagy minden rezdülésem, tőled dobog szívem,
érzelmeim orkánjában te vagy minden kincsem.
vétkeimnek ólomsúlya betonfal előttem,
minden ami úgy fájt neked ott hagytam mögöttem.
egy új élet sarjadzik ki, egy bimbódzó virág,
megváltozik illatától meglásd majd a világ.
szétfeszít a bűntudat, s felőröl amit érzek,
térdre rogyok te előtted, ezer sebből vérzek.
vágyak őrjítenek engem, s kínok marcangolnak,
arcomon pergő könnycseppek homokként karcolnak.