Ó, édesebb a Szépséges maga,
hogy dísze által is kitűnik éke!
A rózsa szép, de jólesőn igaz,
ha körbelengi illatán erénye.
A csipke telve lágy tüzén virágzik,
mint parki rózsa izzón pír-vörös,
s a nyárban oly kacér, ha felparázslik,
ha szirmot érnek édes ösztönök:
De mert csakis magának él a dísze,
s mert észrevétlenül hervad, fakul,
azért haszontalanba hull, amíg egy
édes virág becses lesz párlatul:
S majd így, ha múlik ifjú illatod,
versekben őrzöm édes párlatod.