Édes az álom, a semmittevés.
Édes az étel, akkor is ha kevés.
Édes a szó, ha a szívedből jön,
Messzire fut, aztán visszaköszön.
Édes a pillanat, mely nem múlik el.
Örökké tart és a része leszel.
Édes a zene, ha a lelkedig ér,
Tudod, hogy veled lesz, bárki legyél.
Édes az élet, ha azzá teszed,
Vagy papírra írod a képzeleted.
Torz tükrökön át a valóság mása,
Mint egy üvöltés, hideg éjszakába.
Édes a néma csönd, édes a magány.
Édes a remény, valaki rád talál.
Édes a vágy és édes a csók,
Amely a lelkedben mélyre hatolt.
Édes az emlék, hogyha nem feledik,
És az idő fodrai szebbé teszik.
Néhány kép, amit nem adnál másnak,
És néhány ember, akik rád vigyáztak.
Édes lehet egy illat, egy ölelés,
És édes az öröm, majd a semmittevés.
Édes az érzés, akárhogy nevezed,
De énnekem te vagy a legédesebb.