Érzem –e még valaha, hogy
rám ragyog a nap sugara?
Érzem –e még valaha, hogy rám kacsint az
esthajnal csillaga?
Nem tudom, érzem – e még, hogy a
szél nekem mesél?
Vajon, hallom –e még valaha, hogy
rólam szól valaki dala?
Vajon csillog – e még az arcom
a hold fényében?
Vajon eltakar–e a sötétség
a rettegésben?!
A madarak csiripelését, vajon hallom –e még?
A méhek táncát, vajon látom –e még?
Vagy süketen, vakon kell már élnem?!
Tompa fejjel várnom, hogy lebegjek a széllel?!
Érzem – e még a patak frissességét?
Érzem – e még valaki simogató kezét?
Vajon súgja –e még valaki a fülembe,
hogy ne menj el, maradj itt örökre…