Szerelemmel volt



Szerelemmel volt
Volt egyszer egy szív, mely sokat szenvedett
Volt, mikor tudott és nagyon szeretett
De kővé lett az út mely a boldogsághoz vezetett,
Az az érzelem mi volt, mind-mind kárba veszett
Szeretve lenni, mást sem kívánt, álom lett belőle
A viszonzatlan érzés, lassan mindezt kiölte
Kit szeretett, csak kaland és sportnak vélte

Volt egyszer egy szív, mely a fájdalomtól beteg lett
Egyedül maradt, pedig a szerelmükért mindent megtett
Várta ő minden nap reménnyel, de el nem jött
Múlt az idő s kegyetlen malmában a szív, összetört
Benne szeretet volt, de a másik mindig kitért előle
Mikor nevetve kélt a nap, első sugarai csókolták
Akkor még boldogság és örömtől sugárzó arcát,

Volt egyszer egy szív, de az már nagyon régen volt
Arcára a bánat egyik naptól, mély barázdákat szántott
Fiatal volt, de szomorú, lelkében nagy fájdalom
Nem voltak éjszakák, mikor szemét álom húzta le
Gondolata a múltban táncolt, vajon hol rontotta el!
Nem akart ő mást, csak felhőtlen szeretni
De feledésbe merült már, hogyan kell nevetni

Volt egyszer egy szív, lassan-lassan kezdte feladni
Ott vannak a gyermekei, őket még kell szeretni
Egy mosoly nem hagyja el arcát, zord, mint téli hegytető
Egykor örömmel járta a természetet, szerette az embereket
Megkövült, minden leült benne, a kiutat sem kereste
Csak egy ember van előtte, ki vele mindezt tette
Volt egyszer egy szív, csak volt, szerelmét soha nem feledte.

Vers: Dér István (ISI)

Dér István (ISI) szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?

Hozzászólás

Hozzzszolsok rsakor krjk az ltalnos netikett szablyait betartani.
CAPTCHA
Szeretnénk tudni, hogy valóban nem egy robot szeretné az űrlapot kitölteni és beküldeni.
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.