Egy végtelen csók vagyok, mely hévvel csattan ajkadon,
a hozzád érő puha kéz, mely végigsimít hajadon.
Az izzó vágy mely a szívedben lángban égő tüzet szít,
egy megérintő napsugár, mely keserű, de édesít.
Könnycsepp vagyok szemedben, mely örömödnek gyöngyszeme,
és hideg téli éjszakákon, lelked tüze, s melege.
Egy kotta leírt hangjegye, mely dallamában átölel,
s egy parázs fűtött szenvedély, mely egyenesen követel.
Álom vagyok, ki nem foszlik szét hogyha jő a pirkadat,
ki ébredésed mosolyához suttog kedves szavakat.
Egy érintés, mely lelked mélyén boldog borzongást fakaszt,
s egy virágillat szívedben, mely oda csalja a tavaszt…